2025. Húsvét. Nagypéntek

Nagypéntek

A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. A húsvét előtti 2. és a farsangi időszak vége utáni 45. nap. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap (Sacrum Triduum Paschale) második napja.

"Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: "Mi az igazság?". (János passiója: Jn 18,1–19,42)

Mi az igazság? – kérdezzük mi.

Nincs igazság, mert mindenkinek megvan a maga igazsága. Ez a relativizmus, amely megengedi mindenkinek, hogy igaza legyen. Pedig, nem. Jézusnak volt igaza. Ő király volt, de nem abban az országban, amelyről Pilátus valaha is tudott.

Annásnak, Kaifásnak igaza volt? Itt a relativizmus. Nem. Elsősorban azért nem, mert ártatlan embert ítéltek halálra. Erről Pilátus is szólt: "Pilátus azt mondta nekik: "Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!" (Jn 19, 6).

Bár arra hivatkoztak, hogy "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát." (Jn 19, 7). Mégis, ha úgy akarták, akkor a törvény alá esett Jézus kijelentése, és ha úgy akarták, akkor nem. Nekik fájt Jézus több kijelentése, mint pl. "Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." (Mt 5, 17).

- … és mit jelent ez? Azt, hogy nem a törvény betűje, hanem a szelleme a lényeg.

"A római jogban is érvényesítették a törvény betűje helyett a jog szellemének az érvényre emelését … abban az állandó küzdelemben, mely az egyéni és közös érdekek kielégítéséért az egyes és közösség között folyik, külön hely jut annak, mely egyfelől az egyesnek kijáró igazságszolgáltatás, másfelől pedig a közösség biztonsága között jelentkezik."

Továbbá

"Így alakul ki a kezdeti szigorú jog enyhítésére a praetori bíráskodás, amikor a praetor a bírót az edictumokban és a régi strict actiók helyett a bonae fidei (jóhiszemű) actiókban a jogvitáknak a bonum et aequum (jó és igazságos) szerinti eldöntésére utasította." (Marton Géza: Objektív felelősség és jogbiztonság. Jogállam. 1933. 270 1.V).

Az ex aequo et bono (latinul am. méltányosságból és jóindulatból) jogi kifejezés, amely a méltányosság alapján történő döntéseket jelöli.

Tehát, még a római jog is ismerte a jelenséget. Bizonyára, a főpapok is. A főpapok relativisztikus igazsága, hogy féltek. Jobban féltek Jézus igazságától, mint az lelkiismeret furdalásuktól.

Rómára hivatkoztak: ""Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak."" (Jn 19, 12) – Tették ezt úgy, hogy Pilátus, Róma helytartója nem talált benne vétket. Tehát, tipikus eset következett be. Pilátusra akarták ráterhelni a felelősséget. Zsargonnal élve "vele akarták elvitetni a balhét".

""Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt." (Jn 18, 38-39)

Kaifás és Annás, meg a főpapok valószínűleg meggyőzték magukat, de Pilátusnak lelkiismeret furdalása volt. Még a kezét is megmosta.

"Túlságosan sokat panaszkodtál már a császárnak énrólam, Kajafás, most elérkezett az én időm! Hírül adom a császárnak… és nem helyettesének Antiochiába, és nem is Rómába, hanem egyenesen az imperatornak Capri szigetére, hogy ti itt, Jerusalaimban, a megrögzött lázadókat véditek a halálbüntetéstől." (Mihail Afanaszjevics Bulgakov /1891-1940/: Mester és Margarita)

Tehát, mi az igazság?

Kinek volt, tehát igaza? Az igazság nem relatív. Az igazság egy belső eszme. Az igazság túl van a törvényen és az érzelmeken. Az egy isteni attribútum. Mi csak kereshetjük… Mégis, ahogy József Attila mondja, az igazságot képviselhetik bölcsek, és ezek fénylenek, mint pl. Thomas Mann (1875-1955). Keresnünk és figyelnünk kell, hogy megtaláljuk a fénylő bölcseket, akiket követni kell, "hisz egymás nélkül sötétben vagyunk"!

"Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,

mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt

s együtt vagyunk veled mindannyian,

kinek emberhez méltó gondja van.

Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."

(József Attila /1905-1937/: Thomas Mann Üdvözlése)

Van egy szomorú epizód ebben a passióban.

"Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták: "Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: "Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: "Íme, az ember!"" (János passiója: Jn 18,1–19,42)

"Ecce homo"

Vagyis, ilyen az Ember. Az az ember, aki az Igazságot képviseli. Megostorozva, leköpdösve, gúny tárgyáva téve. Igazi ellentmondás.

A kínaiak a megalázott bölcset fatuskóhoz hasonlítják.

"az Út örökre névtelen

ha kicsiny is a faragatlan tuskó

egész világ se képes szolgaságra vetni"

(Lao Ce /Kr.e. 6. század/: Tao Te King, 32. vers, Karátson Gábor /1935-2015/ fordítása)

Ecce homo bíztatást adhat mindazoknak, akik gúny tárgyává lesznek, pedig érzik, hiszik, hogy a jó úton járnak, mert gyümölcseik vannak, és tudják, hogy ha megértené őket a világ, akkor

"a tízezer dolog magától vendégségbe jönne

Ég és Föld összhangba kerülne és

édes harmattal harmatozna"

(Lao Ce /Kr.e. 6. század/: Tao Te King, 32. vers, Karátson Gábor /1935-2015/ fordítása)

Kép: Orazio De Ferrari (1606–1657), Ecce Homo